2012. szeptember 15., szombat

Bambi a súlymegtartásról


Biztos van olyan, aki még emblészik Bambira, és van olyan is, aki személyesen ismeri, esetleg példaképe. Nekem mindig példakép marad, mert nekem ő egy pezsgőtabletta!!!! 25 kilót fogyott és most félmaratonokat fut. Eszméletlen!

Bambi történtetét itt olvashattátok

"Miután elértem a súlyomat, reggelire már nem mindig ettem abonettet vagy pufirizst, hanem általában teljes kiörlésü kenyeret, tönkölykenyeret veszek, nagyon ritkán eszek csak fehér kenyeret, kiflit, zsemlét. Ha anyáéknál vagyok Magyarországon, akkor néha a slimm kenyeret veszem és azt is szoktam enni reggelire. Tízórai még mindig vagy tejeskávé, vagy gyümölcs, joghurt, mikor mi. Ebéd legtöbbször valami lightos, csirke-pulykahusiból, de ha nincs kedvem nagyon ilyenekhez, akkor eszek krumplis tésztát is, paprikáskrumplit vagy hasonló fogásokat, csak kevesebbet. Uzsonna megint tejeskávé, joghurt, gyümölcs, mikor mi. Nyáron néha fagyi, ha valamerre csatangoltunk. Vacsora még mindig sokszor virsli, felvágott zöldségekkel, sajtok, néha túró kis diétás lekvárral, nagy ritkán fehérjeshake. 

Sütni (ha nagy ritkán sütök :) ) tönkölyliszttel sütök, a csökkentett szénhidráttartalmú dolgokkal is vigyázni kell!!! Tésztát vagy teljes kiörlésüt veszünk, vagy Dia Wellnessest. Rizs helyett a legtöbbször bulgurt eszünk, Benny is nagyon szereti. A kávémat steviával édesítem, egy pötyivel, de vannak olyan kávézók, ahol megiszom a tejeskávét cukor és édesítö nélkül is már. :)



Édességet szoktam enni, néha még most is hajlamos vagyok túlzásba esni, azt hiszem, hogy ezt sosem fogom kinöni. :) Van olyan hetem, mikor sok édességet eszek, ami általában csoki formájában nyilvánul meg, de van, mikor hetekig alig eszek. Változó. A süti + a fagyi csak ritkábban csúszik be, a csoki a gyengém még mindig vagy a nápolyi. Tudom, hogy nem sokat jelent, de már van a mannernak teljes kiörlésü nápolyija is, azt szoktam venni. :)))


Sportolok, ami 90 %-ban a futást jelenti, néha ráveszem magam az otthoni ugrabugrának, de az valahogy nem megy olyan jól. Még mindig a futás az, ami kikapcsol, feltölt, úgyhogy amikor csak tehetem, futócipöt húzok. :) Amíg jóidö van, azért még a bringázás is hozzájön, tavasz óta azzal is sokat vagyunk úton. Átlagban heti 3-4szer megpróbálok futni és bringázni is olyan 2-3-szor.


Bennyvel szinte minden délután úton vagyunk, ha nem dolgozok éppen, akkor legtöbbször átsétálunk a közeli parkba, ahol kedvére futkározhat. A délutáni programokat szinte mindig gyalog tesszük, autóval ritkán járunk, ha szép az idö. Most már ö is egyre többet jön a lépcsöházban gyalog a második emeletre és lefele is szivesebben mellözi a liftet, amit én nem is bánok. :)

Ha ünnepi étkezés van, akkor általában mindent megkóstolok, és ha nagyon szeretem az adott ételt, akkor nem foglalkozok azzal, hogy vajon mennyi kalória van benne. Ha valamit megkívánok, akkor megeszem, majd a továbbiakban megint figyelek és mozgok eleget. De egyszer élünk és nem tudnék úgy ülni egy vendégségben vagy akár egy ünnepi ebéden, vacsorán, hogy csak salátát rágcsálok. :D Annál jobban szeretek enni. ;)
Annyira figyelek a legtöbbször, hogy pl. a húslevest tészta nélkül eszem a legtöbbször, a rántott húshoz csak kevés krumplit eszek vagy néha nem is szedek belöle, hanem uborkasalival, paradicsomsalival eszem öket.

A súlyomat olyan 65 kg környékén tartom, néha letornázom 63-ig, néha picit elszalad a ló, akkor olyan 67 kg. Egyszer volt 69, akkor már tényleg megijedtem és beszigorítottam. Ùgy érzem, hogy a 65 kg környéke az, amire a szervezetem is beállt, és ha nagyon belegondolok, az volt nekem is annak idején az álomsúlyom. Az már kényelmes 38-as, M-es méret. ;) :)

Én azt mondom, hogy lefogyni könnyebb, mint megtartani a súlyt. Az ember hajlamos lazábbra venni a napokat, jobban elsumákolni a mozgást. Ha egyszer lefogysz, MINDIG figyelned kell azután, mert a kilók alattomosak és csendben kúsznak felfelé. Mindig észnél kell lenni, vagy legalábbis idöben kapcsolni.

Akik még most tartanak az álomsúlyuk felé, azoknak azt üzenem, hogy meg lehet csinálni és mindenki meg is tudja csinálni, csak kellöen kell akarni és kitartani!!! Nem feladni, még akkor sem, ha éppen nem mozdul a mérleg!! Minden módszer hatásos, ha hiszünk magunkban! Lemondással jár, de valamit valamiért! ;) A befektetett munka mindig meghozza a gyümölcsét, csak türelem, kitartás és akaraterö kell hozzá! :)

Akik pedig súlyt próbálnak tartani, tudniuk kell, hogy nem könnyü. Nem szabad elfelejteni, hogy honnan értek oda, ahol most vannak. Hatásos néha kirakni egy elrettentö fotót a hütöre, hogy azt az állapotot semmi esetre sem akarjuk visszakapni!! :)

Viszont szerintem az is fontos, hogy súlytartó idöszakba már igenis bele kell férnie egy-egy vendégségnek, egy - egy finom falatnak, sütinek, rántott husinak, mekinek, bárminek!! Ha megkivánsz valamit, EDD MEG!!! Persze ne minden nap csokit, de néha miért ne?!?!? én az elmúlt hónapokban több ismerőst veszítettem el fiatalon, még mindig alig hiszem el…. pont ezért élvezni kell az életet, mert sosem tudjuk, hogy mennyi időnk van hátra….   és még most is ez a kedvenc idézetem Paulo Coelhotól:  
"álmodj, amit csak akarsz,
menj, ahova szeretnél,
légy az, aki szeretnél
mert csak egy életed van,
és csak egy lehetőséged,
hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!"
menj, ahova szeretnél,
légy az, aki szeretnél
mert csak egy életed van,
és csak egy lehetőséged,
hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!""

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése