2011. augusztus 18., csütörtök

Bambi a mozgásról

Mivem Bambi e téren már bizonyított, megkértem mesélje el nekünk ő hogyan csinálta és azt is, hogy mi a véleménye a mozgásról.
"A mozgást a szülés után elsősorban a kilóim csökkentése reményében kezdtem el, és nagyon nehezen, döcögősen indult, hiszen már egy jó ideje eltunyultam itthon. De mindig a két barátnőmre gondoltam, akik sikeresen lefogytak, és valahogy ez újabb és újabb erőt adott ahhoz, hogy nekiálljak a napi fél órámnak. Úgy voltam vele, ha tudok esténként akár 3 órát is internetezni, akkor azt a fél órát abból bőven lecsíphetem sportra.
Norbi duci tréningjeire tornáztam az elején, mindig váltogattam őket, hogy ne legyen unalmas, ezek általában 30 percesek és bármennyi súlyfelesleggel is tornázhatóak.
Szinte minden nap tornáztam fél órát, néha negyven percet, mikor melyik DVD-re tornáztam, pihenőnap nem igazán volt, mert nagyon akartam a célomat! :)
Az első napok nehezen mentek, nehezen vettem levegőt, elfáradtam, ami érthető is, hiszen több hónap (jó két év majdnem) kimaradt az életemből torna ügyileg. Már az is nehezen ment, hogy feljöjjek a másodikra gyalog, mindig lifttel jöttem, annyira elfogyott a levegőm a végére. :(((
Mikor Benny aludt, én tornáztam. Napi fél óra mindig volt, az embernek arra van ideje, amire akarja. Csak rajtunk múlik, hogy hogy osszuk be a napjainkat és ha el akarunk érni valamit, akkor azért meg is kell dolgozni. Mint írtam, ha netezni tudtam több órát, akkor tornára is KELL, hogy legyen idő.
A duci tréningeket kb. 75 kg eléréséig csináltam itthon, utána kezdtem el kiegészíteni a szabadtéri mozgással. Először csak sétáltam, utána próbálkoztam a futással váltakozva a sétát, és mikor már egyre jobban ment, úgy emeltem a futással megtett perceket is, míg elértem arra a szintre, hogy séta nem volt, csak kocogás és az is egyre több km.
Egyre jobban rákaptam a futásra, kikapcsolt, feltöltött energiával és sokkal fittebb voltam egész nap.
A futás nekem mára egy olyan élmény lett, ami nélkül nehezen indul a napom. Ott egyedül lehetek, távol gyerkőctől, férjtől, mindenkitől, csak én és a zeném, a természet, abban az egy órában (mert most már alkalmanként annyit mindig futok) kifutom magamból a dühöt, gondokat, ha éppen vannak, feltöltöm az energiakészletemet a napokra, és kikapcsolódok. :)
Tetszik, hogy látom a fejlődést is magamon, egy éve még örültem, mikor fél órát tudtam egy huzamban futni, majd emeltem a távot 40-45 percre és ma már lazán lekocogom az egy órát is és még bírnám tovább is. :)
Amióta pedig az első versenyen részt vettem, azóta még jobban rákattantam a futásra, mert annyira jó volt átélni, a hangulat magával ragadja az embert és olyan gyorsaságra képes, amiről nem is gondolná. :))) Inspiráló a többi futótárs, a dundibbak, az idősebbek, a vakok, a betegek, mégis egy a cél: teljesíteni a távot. Szerintem, ha egyszer valaki részt vesz egy ilyen eseményen, akkor utána már figyelni fogja a kiírásokat és amin részt tud venni, újra ott lesz. :)))
Abbahagyni semmiképp sem szeretném, bár ősztől majd biztos változni fog kicsit az életem a sport terén is, ha újra munkába állok, de a terv már meg van a fejemben erre is, hogy legalább 3-4szer hetente hogy jussak el majd futni. :)))) Jövőre amúgy is félmaraton verseny van tervben a híres bécsi maraton rendezvényen, úgyhogy feladni, abbahagyni semmiképp sem szeretném. :)
Már akkor is elvonási tüneteim voltak, mikor az izomhúzódás miatt nem futhattam több hétig, fájt a szívem, mikor én Bennyvel sétáltam a tónál és körülöttünk futottak az emberek…. nem volt jó élmény, alig vártam, hogy újra futócipőt húzhassak. :)))

Hogy mit tanácsolok másoknak? Először is azt, hogy nem létezik lehetetlen. Olyan nincs, hogy erre vagy arra nincs időm, mert igenis van!!!! Arra van időnk, amire szeretnénk, csak szervezés és akarat kérdése! Én esténként sokszor 11 körül megyek aludni, de reggel erőt veszek magamon, felkelek 3/4 6-kor és míg a kis családom alszik, én lent futom a kilométereket. Mire felébrednek, én már letusoltam, megreggeliztem és energiával feltöltve várom, hogy kezdődjön a közös napunk. :) Az sem kifogás, hogy nincs pénzünk rá, mert a futásban pont az a jó, hogy nem kell konditerembe menni, a drága tagsági díjat fizetni, csak egy futócipőre kell beruházni, és hajrá! :) Tehát kifogások helyett fel a futócipőt és ki a szabadba!!!! Aki egyszer rákattan, az már nem fogja abba hagyni, ezt garantálom! :))))"

4 megjegyzés:

  1. Fantasztikus Bambi története, gratulálok Neki.
    Valóban így van, mindig arra szakítunk időt amit szeretnénk elérni, tehát sportra is kell szakítani időt, hisz állóképességünk növelése, egészségünk a lényeg.
    Martinelli!
    Fantasztikus a blogod, sok embernek nyújt segítséget.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Mrita örülök, hogy tetszik, köszönöm szépen.

    VálaszTörlés
  3. Ezért is Bambi az egyik példaképem:):)Puszi neki!!!

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm Csajok, aranyosak vagytok! :) Bambi

    VálaszTörlés